Kórház.

2.fejezet

Amikor felébredtem egy nagy fehér szobába találtam magam.
Remek,kórházba vagyok.Alice ott állt melletem a másik oldalon pedig egy ismeretlen srác.A kínos csendet Alice törte meg.
-Uristen Dan jólvagy?-kérdezte.
-Jól,de mi történt?
-Véletlenül neked mentem.-mondta a titokzatos fiú.
-Ohhh én erre nem is emlékszem.De arra,se hogy te kivagy.-mondtam mosolyogva.
-Uhh.. ez kínos..Harry vagyok.-mondta egy kacsintás kíséretében.
2 percig megse tudtam szólalni mert elmerengtem a smaragzöld szempárjába.Alice bökött oldalba,hogy mondjak már valamit.
-khmm.. én meg Danielle.-fogtunk kezet.
-Bocsánatot szeretnék kérni,ez mind az én hibám.-mondta és közelebb lépett.
-Igen!Ez mind a te hibád jól mondod!Most elrontottad az egész napunkat.-mondta Alice.
Ezután egy olyan fogd be pillantást vetettem rá.
-Alice!!!-néztem rá.
-Nem! Tényleg igaza van.  Ezért is szeretnélek kárpotolni!-Harry.
-Mégis mivel?-kérdeztem
-Megtanítalak szörfözni!-mondta nevetve.
-Ez jó ötlet.-Alice.-Legalább ő is neked tudd menni.
Szóhoz se jutottam...egy ismeretlen(helyes,szépszemű,stb.) srác randira hív?! Bármenyire érdekes de képtelen voltam neki nemet mondani.
-Na mit mondasz?-kérdezte mosolyogva.
-Felőlem.
-De addig velem mi lesz?-kérdezte Alice szomorúan.
-El leszel addig.-mondta Harry
-Na jó!
Bejött az orvos...